Kisbefektető vagyok. Meglehetősen kicsi. Ha én kötök egy tőzsdei ügyletet, az nem rengeti meg a világot, de még a mi kis, illikvid piacainkat sem. De manapság tőzsdézni trend lett. Hát tőzsdézek én is. Mindenki ebben látja a meggazdagodás lehetőségét. Ősszel, amikor 4500 Ft-ra esett az OTP a korábbi 10 000 Ft körüli szintekről, brókerek hívták őrjöngve ügyfeleiket: MOST KELL VENNI! És vett, mindenki. Mari néni is tőzsdézett már.
Aztán jött a tél és a hóesés. És a papír árfolyama mintha korrelált volna az időjárással. Esett. Durván esett... 3900,3500, 2900.. És jöttek az elemzők, a támaszok, az ellenállások (1), és a meggyőződés, hogy az árfolyam 800 Ft lesz hamarosan, hacsak csődbe nem megy a bank, merthogy akkor mindenkinek oda a pénze. Az ügyfelek pánikban, a brókerek tanácstalanul... Folyamatos leminősítések érkeztek a külföldi cégektől, mindenki katasztrófahelyzetről, '29-'33-ról beszélt. A brókerek és az elemzők eladást tanácsoltak. Az ügyfelek még inkább kétségbe estek, eladtak kicsik, nagyok...
Aztán március 5-én 1355 Ft-on zárt a papír. És ott valami történt. Megfordult a trend. A trend, ami mindig csak utólag mutatja meg magát. Azóta masszív emelkedés, az árfolyam 5000 Ft közelében. Most is jönnek a támaszok, az ellenállások, a felminősítések folyamatosan. Március vége óta gyakran azt halljuk, hogy ez csak egy bear market rally(2), és az árfolyamnak esni kell. Mi az, hogy kell? Miért kellene? Mert néhány ábrára illesztett vonal ilyen trendet jelöl?(3) Az elemzések túlnyomó többsége a 3000 körüli szinteken azt mondta várjunk, most ne vegyünk. Lesz itt még esés. Egyelőre nem lett. Lett viszont 2000 Ft plusz a 3000 Ft-hoz képest.
Tőzsdézni ésszel kell. Figyelve elsősorban az adott vállalat fundamentumait, az ország és a világgazdaság helyzetét. Manapság, az internet világában, ahol minden információ azonnal eljut a befektetőkhöz, lehetőség van arra, hogy az egyes adatok azonnal beépüljenek egy papír árfolyamába (ezért nincs ingyen ebéd a tőzsdéken, de erről majd legközelebb). Azt viszont egyértelműen látni kell, hogy bár azt mondjuk, a piac értékel, a piac áraz, ez nem teljesen igaz. A piacon ugyanis nagyon sok szereplő van, de véleményformáló meglehetősen kevés. Áraznak a nagy befektetési alapok, akiknek 1-1 vételi ajánlata (főleg kisebb papírok esetében) megmozgatja az árfolyamot, és áraznak azok az elemzők, akikre hallgat a piac. Mi az ő hangulatukra, az ő megítélésükre vagyunk bízva. Ha ők negatívan látják az adott hírt, azt árazzák be a papír árfolyamába, vagyis jó eséllyel esés következik. A hangulat szerepe főleg válságok idején erősödik fel. Ilyenkor a piacformálók minden kis rezzenésre figyelnek, áraznak, mert félnek. Bukják az alap pénzét, a munkájukat, a hírnevüket, ha rossz döntéseket hoznak.
Ha őszinték lennének, az elemzőknek is és a brókereknek is azt kellene mondaniuk, hogy fogalmuk sincs az árfolyamok alakulásáról, mert a piaci hangulatot nem lehet kiszámítani. Ha lenne fogalmuk, már rég milliárdosak lennének, és a Bahamákon süttetnék a hasukat. Racionális befektető maximum a közgazdasági könyvekben létezik, aki mindig azt teszi, amit az adott piaci helyzet indokolna. Emberből vagyunk, tele szubjektív véleménnyel és ítélettel. És innentől, hogy szubjektivitás is van a dologban, a racionalitásnak lőttek…
A jóslás, a jövőlátás és a technikai elemzés helyett pedig véleményem szerint vissza kellene térni a fundamentális elemzéshez. Azokat a papírokat kellene preferálni és megvenni, amiről azt gondoljuk, hogy ebben fundamentálisan lehet valami. És tartani… Ha tényleg jók a fundamentumok, akkor ezt előbb-utóbb más befektetők is észreveszik és venni kezdenek. És akkor a papír meg sem áll. Na, akkor, tényleg meggazdagszunk. Akik 1300-nál pánikba estek és eldobálták papírjaikat, azok most több mint 3,5x áron tudják csak visszavenni. De az is nagyon jellemző volt, hogy akik 1300 és 2000 Ft között vásároltak, ők is megszabadultak 3000 Ft körül a papírtól, mert ennyit nem emelkedhet egyszerre, ez nem tűnik „racionálisnak”. Már miért ne emelkedhetne? Bőven van tartalék a bankban, még a legpesszimistább forgatókönyvek szerint is legalább a jelenlegi árfolyam indokolt, a világgazdaság helyzete javul, és naponta jelennek meg adatok, amiből nálam sokkal okosabb emberek következtetnek arra, hogy a válságnak közelebb vagyunk a végéhez, mint az elejéhez. Én nem merném megjósolni sem, hogy mi lesz a világgal és a válsággal. Meglátjuk… De egyszer véget ér a pánik, azt sejtem. És akkor viszont nagy eséllyel a bankszektor újra nyertesen kerül ki a világból. (hiszen hitel nélkül nincs gazdasági fejlődés, a mai modern emberek pedig rá vannak szoktatva a hedonizmusra, és ne feledjük ez a bankszektor szempontjából mind profitot jelent…)
A technikai elemzés virágzik. Virágzik annak ellenére, hogy Malkiel A Bolyongás a tőzsdén c. könyvében statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy a technikai elemzés nem működik. Megvizsgálta, hogy mit mondtak az elemzők, és hogyan alakult ténylegesen az árfolyam. Akit érdekel, vegye kezébe. Meg fog lepődni.
És tudják mi a legviccesebb a sztoriban? A fel-és leminősítések között eltelt időben a bank tőkehelyzete nem változott. Persze a makrogazdaság, a kamatkörnyezet, az árfolyam igen. De hát válság van, vagy mi! Ez csak természetes. Ezt az elemzőknek is látni kellene, hogy ilyen helyzetben a hangulat elszakad a fundamentumoktól. És a pánik pánikot kelt. Ha ma mindenki hinne benn, hogy holnap becsődöl XY bank, akkor reggel mindenki sorban állna a pénzéért, és a bank tényleg becsődölne. (De nem kellene ugyanilyen önbeteljesítő jóslatként működnie a technikai elemzésnek is? Ha mindenki azt hiszi, hogy holnap esni fog, hát ma mindenki elad, és már ma esik az árfolyam, nem holnap. Akkor hogy is van ez?…) Az egyik leghíresebb tőzsdés, André Kostolany írta, hogy ő anno a párizsi tőzsdére esés idején soha nem ment be, mert félt, hogy magával ragadja a hangulat, és ő is mindent elad. És utólag belátta, hogy igaza volt. Így megtartotta a papírokat és meggazdagodott. Én is megtartottam az OTP papírokat az ínséges időkben is és most is, és csak remélni tudom, hogy egyszer én is gazdag leszek…
(1) A technikai elemzésben használatos kifejezés. A technikai elemzés a múltbeli árfolyamok alakulását vizsgálva próbál arra következtetni, hogyan fog alakulni az árfolyam a jövőben. A támasz az árfolyamnak azt a szintjét jelenti, ami alá az elemzés szerint nehezen kerül az árfolyam, hiszen ez a szint "megtámasztja" az árfolyamot. Az ellenállás az árfolyam maximális pontja, ahol az árfolyam "ellenáll" a további emelkedésnek.
(2) Rövid ideig tartó emelkedés, amikor a piac alapvetően esik, de az árfolyam kis időre felfelé irányú korrekcióba kezd.
(3) A technikai elemzés az árfolyamok múltbeli alakulását görbéken jelöli, majd arra trendvonalakat illesztve próbálja meghatározni az árfolyam jövőbeli mozgásának irányát.
